

A tisztatérben a befújt levegő megfelelő mennyisége nem rögzített, hanem több tényezőtől függ, beleértve a tisztasági szintet, a területet, a magasságot, a személyzet létszámát és a tiszta műhely folyamatkövetelményeit. Az alábbiakban általános irányelveket találhat, amelyek különböző tényezők átfogó figyelembevételén alapulnak.
1. Tisztasági szint
A levegőcserék számának meghatározása a tisztasági szint szerint: A tisztatérben a levegőcserék száma az egyik kulcsfontosságú tényező a befújt levegő mennyiségének meghatározásában. A vonatkozó előírások szerint a különböző tisztasági szintű tisztatereknek eltérő levegőcsere-követelményeik vannak. Például az 1000-es tisztatérben legalább 50-szer/óra, a 10000-es tisztatérben legalább 25-ször/óra, a 10000-es tisztatérben pedig legalább 15-ször/óra. Ezek a levegőcsere-idők statikus követelmények, és a tényleges tervezés során némi tartalék hagyható a tiszta műhely tisztaságának biztosítása érdekében.
ISO 14644 szabvány: Ez a szabvány az egyik leggyakrabban használt tisztatéri légmennyiség és légsebesség szabvány nemzetközi szinten. Az ISO 14644 szabvány szerint a különböző szintű tisztatereknek eltérő követelményeik vannak a légmennyiség és a szélsebesség tekintetében. Például az ISO 5 tisztatéri szabvány 0,3-0,5 m/s légsebességet ír elő, míg az ISO 7 tisztatéri szabvány 0,14-0,2 m/s légsebességet ír elő. Bár ezek a légsebesség-követelmények nem teljesen egyenértékűek a befújt levegő mennyiségével, fontos referenciát nyújtanak a befújt levegő mennyiségének meghatározásához.
2. Műhely területe és magassága
Számítsa ki a tiszta műhely térfogatát: A befújt levegő mennyiségének kiszámításakor figyelembe kell venni a műhely területét és magasságát a műhely teljes térfogatának meghatározásához. A műhely térfogatának kiszámításához használja a V = hosszúság*szélesség*magasság képletet (V a térfogat köbméterben).
Számítsa ki a betáplált levegő mennyiségét a légcserék számával kombinálva: A műhely térfogata és a szükséges légcserék száma alapján a Q = V*n képlettel számítsa ki a betáplált levegő mennyiségét (Q a betáplált levegő mennyisége köbméterben óránként; n a légcserék száma).
3. Személyzeti és folyamatkövetelmények
Személyzeti frisslevegő-szükséglet: A tisztatérben tartózkodó személyzet létszáma alapján a teljes frisslevegő-mennyiséget az egy személyre jutó szükséges frisslevegő-mennyiség alapján számítják ki (általában 40 köbméter/fő/óra). Ezt a frisslevegő-mennyiséget hozzá kell adni a műhely térfogata és a légcsere alapján kiszámított befújt levegőmennyiséghez.
Kipufogógáz-térfogat kompenzáció: Ha a tisztatérben olyan technológiai berendezések vannak, amelyeket el kell szívni, a befújt levegő mennyiségét a berendezés kipufogógáz-térfogatának megfelelően kell kompenzálni a tiszta műhely levegőegyensúlyának fenntartása érdekében.
4. A befújt levegő mennyiségének átfogó meghatározása
Különböző tényezők átfogó figyelembevétele: A tisztatér befújt levegő mennyiségének meghatározásakor a fenti tényezők mindegyikét átfogóan figyelembe kell venni. A különböző tényezők között kölcsönösen befolyásolhatják és korlátozhatják egymást, ezért átfogó elemzésre és kompromisszumokra van szükség.
Helyfoglalás: A tisztatér tisztaságának és működési stabilitásának biztosítása érdekében gyakran hagynak egy bizonyos mértékű légtérfogat-ráhagyást a tényleges tervezés során. Ez bizonyos mértékig képes kezelni a vészhelyzetek vagy a folyamatváltozások hatását a befújt levegő mennyiségére.
Összefoglalva, a tisztatér befújt levegő mennyiségének nincs fix, megfelelő értéke, hanem azt a tiszta műhely konkrét helyzetének megfelelően kell átfogóan meghatározni. A tényleges működés során ajánlott egy professzionális tisztatér-mérnöki céggel konzultálni a befújt levegő mennyiségének ésszerűségéről és hatékonyságáról.
Közzététel ideje: 2025. július 7.